Manga

Tonya wrote 2006. December 09. - Sat - 21:42kor.

A Jószöveg Műhely Kiadó Manga című kötetéről írt Darklight egy némiképp a színfalak mögé is bepillantást engedő ismertetőt.

2006 novemberében megjelent Magyarországon a második olyan kiadvány, amely némiképp a manga világának hátterébe kíván bepillantást nyújtani. Hogy Vágvölgyi B. András Tokyo Undergroundjával mi a gond, arról már sokan beszéltek sok helyen, és ennek az írásnak nem is ez a tárgya, hanem Jérôme Schmidt és Harvé Martin Delpierre Manga című könyve - amely azonban szintén nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

Ha megnézzük a magyar piacot, akkor az anime úgy két-három éve kezdett újra fellendülni, elsősorban az RTL Klubos sorozatokkal, majd még inkább az Anime+ indulásával. Ezzel szemben a mangakiadásnak éppen csak a születésén vagyunk túl, hiszen alig két hónapja jelentek meg az első magyarnyelvű kötetek, így a piac, a viszonyok még alakulnak, formálódnak. Mindazonáltal, mivel a külföldi piacok és az Internet révén magyar rajongók már jóval régebb óta vannak, nagyon is itt az idő, hogy megjelenjen egy olyan könyv, amely segít eligazodni a két japán médium világában, bemutatja kialakulásukat, a legfőbb történeti folyamatokat, segít megérteni a nyugatitól eltérő eszköztárt, elkalauzol a különféle műfajok között, és megvilágítja a manga- és animeipar működését. Talán ilyen megfontolásokból, vagy csak egyszerűen a manga felkapottsága miatt vállalkozott a Jószöveg Műhely Kiadó két francia újságíró, Jérôme Schmidt és Hervé Martin Delpierre Manga című könyvének kiadására, amelynél azonban a tetszetős külcsínnek sajnos egyáltalán nem felel meg a belbecs.

Tévedés ne essék, a Manga eredetileg sem egy mindenre kiterjedő, feltáró jellegű könyv, és valószínűleg nem is szánták annak, amikor a 2004-es Manga dokumentumfilm után a készítők a következő évben az anyagot írásos formában is megjelentették. A könyv legfeljebb momentumokat villanthat fel a manga világából, amelyeket csak előzetes ismeretekkel érthetünk összefüggéseiben, azonban ezek az ismeretek azonnal útját is állják annak, hogy a kiadványt élvezzük, ugyanis már az első oldalak után (valójában már a hátsó borító szövege után) rá kell döbbennünk, hogy itt bizony súlyos problémák vannak. Ezek jórészt a francia eredetiből adódnak, némelyek pedig a magyar fordításból, bár előrebocsátom, hogy a végeredmény még ebben a formában is lényegesen jobb, mint az eredeti. Mondhatom mindezt, a jót és a rosszat is azért, mivel egy ponton mi is némileg érintetté váltunk a Manga megjelenésében, így a végeredmény különösen érzékenyen érintett, és rávitt arra, hogy szokásos informatív, elemző, ismeretterjesztő stílus helyett kritikaibb hangot alkalmazzak.

Mivel egyikünk sem tud franciául, korábban nem ismertük a Mangát, így mikor elvállaltuk, hogy átolvassuk a készülő könyvet, abban a hiszemben tettük, hogy átírásbeli, esetleg helyesírási hibákon kívül nem nagyon lesz mit javítani. Hamar kiderült azonban, hogy az anyag súlyos tévedésekkel van tele, amelyek elsőre megdöbbentettek, de az idő sürgetett, úgyhogy a rendelkezésemre álló pár napban igyekeztem mindent megtenni, amit tudtam: neveket, átírásokat, évszámokat, helyszíneket javítottam, rávilágítottam a hibás összefüggésekre, egyéb tévedésekre, aprólékosan javítottam a mangalistát, új szószedetet írtam. Bár a rövid idő miatt ilyen intenzív munkával sem sikerült minden hibát kijavítani, azzal az érzéssel küldtük el a javításokat, hogy ha nem is jó a könyv - hiszen az alapokkal van baj -, legalább nem lesz hibás, sőt sokkal jobb lesz, mint az eredeti. Nos tévedtünk, a végeredmény csak kicsivel lett jobb. Szerettük volna javítás után újra átolvasni a végeredményt, erre azonban már nem volt lehetőségünk, így csak megjelenés után láttuk, hogy a javítás, és így az egész könyv elég felemásra sikeredett.

Kezdjük az elején, nézzük a francia alapanyagot. Ami azonnal kitűnik a könyvből, hogy ezek a francia urak egyáltalán nem értenek a mangához, másodsorban pedig, hogy kevésbé ismeretterjesztő szándékkel, mint inkább újságírói módon nyúltak a témához. A könyv különböző mangakákat mutat be a velük készült interjúk alapján, mangákról és a mangához többé-kevésbé (jórészt inkább kevésbé) kapcsolódó helyszínekről ír. Bár az elején az alkotókat még egy csokorban találjuk, igaz mindenféle rendszer nélkül, addig a mangák és helyszínek sorrendjéből már végképp hiányzik mindenféle szervezőelv, és mi tagadás, a választott személyek és címek is hagynak miértet maguk után, azzal együtt, hogy a tartalmat egyértelműen a francia piachoz szabták. Klasszikusokat, jelenlegi nagy sikereket és elvont darabokat találunk a könyvben mindenféle összefüggés vagy rendeszer nélkül, amelyeket az olyan oda nem illőnek tűnő helyek fűszereznek, mint a Tsukiji piac vagy az inkább visual kei vonatkozásban ismert Harajuku. Az egyes fejezetek aztán kisebb pontokból állnak, amelyek különböző oldalait villantják fel a témának, és olykor érdekes információkkal is szolgálhatnak, hacsak nem tartalmaznak valami tévedést, vagy nem esnek a felszínesség, elnagyoltság csapdájába, ami sajnos gyakran előfordul azzal együtt, hogy a kontextus hiánya már eleve nehezíti a megfelelő elhelyezést. Ezzel együtt a mangakák szájába adott szavakban sem lehet igazán bízni, különösen mivel ezek átestek a tolmács, a francia újságírók és a magyar fordítók szűrőjén, mire eljutottak hozzánk.

Ha részletekbe menően nézzük a pontatlanságokat, hosszú oldalakon keresztül sorolhatnánk, hogy milyen hibákat, téves összefüggéseket tartalmaz a könyv. Nem kívánom különösebben felhánytorgatni azokat a pontokat, amelyeket végül sikerült korrigálni - különösen mivel maradt elég hiba így is -, de figyelemre méltó, hogy a legtöbb helyen hibás volt a mangakák születési helye és ideje. Fölöttébb udvariatlannak tartottam továbbá, hogy néhány mangaka a könyvben végig csak a vezetéknevével szerepelt, így például Tsuge Yoshiharu vagy Houjou Tsukasa, ami sajnos az elküldött javításaink ellenére is sokszor megmaradt. Ugyancsak arcpirító, hogy a kötet végén található mangalistában ha két alkotó volt, legtöbbször csak egyikük szerepelt, de ezt szerencsére sikerült kiegészíteni, ahogy sikerült kijavítani a kulcsszavaknál az egyik legnagyobb amatőr tévedést, miszerint az olyan romantikus szállal rendelkező történet, mint például a Video Girl Ai shoujo lenne, holott egyértelműen shounenmangáról van szó.

Hiba sajnos már a hátsó borítón és az előszóban is feltűnik, miszerint a televízióban is mangák mennek, és a mangának évszázadok kellettek, hogy eljussanak Nyugatra. Hosszan sorolhatnám még a felmerült problémákat, amelyekből néhánynál sikerült érvényesíteni a javításunkat, mint például a Sailor Moon fejezetnél, ahol a manga eredetileg, mint a shoujo megalapozása szerepelt, holott a magical girl egy mérföldköve, máshol viszont nem, mint például az Akira történeténél. A nevek, mint például Tsuge Yoshiharu vagy Murakami Takashi, valamint fogalmak, mint például a visual rock, minden összefüggés nélkül tűnnek fel, sőt ez utóbbiban a szószedet sem nagy segítség. Amellett, hogy a fogalmak listája hiányos - ami különösen a kötet egyik lábjegyzetében hivatkozott seinennél tűnik fel -, legtöbbször hibás a magyarázat. Javításunk során készült új szószedet, ám a végleges kiadványban az eredeti maradt. Bár a könyv külsőre tetszetős, és egy olyan médiumnál, mint a manga, alapvető a sok kép használata, némelyik illusztráció olyan rossz minőségű, hogy már az igénytelenség érzetét kelti, amit egy ilyen formátumú kötetnél nem szabad megengedni.

Ami a magyar kiadást illeti, bizonyos problémák a fordításból erednek, amelyeket sajnos fáradozásaink ellenére sem sikerült mind kiküszöbölni. Már amikor először láttam a fordítást, azonnal nyilvánvaló volt, hogy a magyar verzió felelősei nem járatosak a mangában, de még általában a képregények világában sem, amivel alapvetően nincs is semmi gond, ezért kell olyanokkal konzultálni, akik valamennyire értenek a témához, ismerik a szakzsargont. Mi a magunk részéről meg is tettük a javításainkat, tábla helyett oldal lett, az oldalak kivágása helyett panel vagy képkocka, helyre tettük a mangák fejezeteit és az animék epizódjait, és még sorolhatnám, azonban a végleges verzióban ezeknek csak egy része jelenik meg. Az első verzióban még minden manga címe a magyar fordításban szerepelt, ami nem csak, hogy nem indokolt, de még külön gondot is okoz az olyan olvasónak, aki esetleg szeretne utánanézni a mangáknak. Ez minden bizonnyal a francia eredetinek volt betudható, ahol azonban joggal jelentek meg lefordítva a címek, hiszen minden felsorolt manga megjelent franciául, nálunk azonban inkább az eredeti címekre volt szükség, amiket ki is kerestem a javítás során (megvallom néha nem volt egyszerű), ám végül néhol mégis maradtak a magyar fordítások. Ráadásul a javításunk után sokszor az újabb idegen szavak toldalékolásával kerültek a szövegbe újabb helyesírási hibák, amelyek a stilisztikai gondok mellett ugyancsak általánosak. A japán szavak átírása valószínűleg a francia kiadáson alapul, így lehet shoujo helyett shojo, shounen helyett shonen, de ehhez végül nem is nyúltunk, mert ez nem olyan nagy baj, a nevek felemás sorrendje akár egyazon oldalon azonban már inkább, vagy egyes javított fogalmak nem következetes használata, ahogy azt a hibás gegika és a helyes gekiga esetében is látjuk.

És a felemásság a kulcsszó: mivel a javításainkat nem mindenhol alkalmazták, a végeredmény elég vegyes lett, bár még így is lényegesen jobb, mint amilyen először volt. Hogy miért lett ilyen felemás, hogy miért nem sikerült minden hibát úgy kijavítani, ahogy javasoltuk, arra a választ nem tudom, de valószínűleg az idő lehet a megoldás. Az egész könyvön érezhető a kapkodás, és az idő lehetett az oka annak is, hogy a villámjavítás után nem tudtuk már átnézni, mi lett a szöveggel. Hogy hova kellett ennyire sietni, megint nem tudom, de a könyv feltétlenül igényelt volna még körülbelül három-négy hetet, hogy minden hibátlan legyen. És ha erre nem is volt lehetőség, elég lett volna csak minden javításunkat átvenni, és a végeredmény máris jobb lett volna. Ismétlem, a magyar verzió még így is sokkal jobb és pontosabb, mint az eredeti francia, de fáj a szívem, amikor látom a francia és a magyar oldal benne hagyott hibáit, főleg abban a tudatban, hogy lehetett volna jobb is. Persze még kijavítva sem lett volna a Manga szakkönyv, de arra mindenképpen jó lett volna, hogy az olvasók érdekességeket tudjanak meg a manga világából, ám ezek a kiragadott példák is mutatják, hogy a tévedések miatt mind az alapvető információkat, mind a különlegességeket fenntartásokkal kell fogadnunk.

Kálovics Dalma (Darklight)

Read: 1632 - Comment: 0